Biopuszta à la Hortobágy

Régóta tervezem, hogy néhány napra hátat fordítva a városi élet zajának, néhány napra visszavonulok a természetbe. Sok-sok internetes oldalt és ajánlatot átolvasva már kezdtem megunni a „páratlan természeti értékek"-ről, meg a „hamisítatlan vendégszeretetről" szóló megannyi semmitmondó, sablonos pr cikket. Tök egyforma mind, a semmit akarják eladni, és azt is rosszul.

Aztán egyszer csak a látóképembe került Hortobágy. Régebben többször jártam ott átutazóban, így valahogy már nem csigázott fel a kilenclyukú híd, meg a pásztormúzeum, vagy éppen a sokat emlegetett délibáb. Gondoltam azért adok egy esélyt neki, és tovább keresgéltem a neten. Nem volt hiábavaló. Olyan dolgokat találtam, amelyek miatt az egyik októberi hétvégét már biztosan Hortobágyon fogjuk eltölteni.

Előzménynek még annyit, hogy - a feleségem unszolására - már mi is egyre inkább hajlunk az egészséges(ebb) ételek keresése és fogyasztása felé, sokkal jobban megnézzük mit veszünk magunkhoz, és adunk gyermekeinknek.

Azt tudtam, hogy Hortobágyon nagyon régóta foglalkoznak őshonos magyar állatok tartásával, de azt nem, hogy mindez már mindenki számára elérhető nem akármilyen „végterméket" is jelent. A szürke marha és a mangalica a puszta gyógyfüvektől illatozó legelőin él, szinte egész évben. Hortobágyon van egy cég, a Hortobágyi Nonprofit Kft.  - ahol a hagyományos értelemben vett jó gazda módjára bánnak az állatokkal. Nem használnak hozamfokozókat és antibiotikumokat. Jószágaik gyógyítása – szükség esetén – homeopátiával és phitoterápiával történik, így a hortobágyi hús garantáltan egészséges. Az sem mellékes, hogy a cég székházában (Hortobágy, Czinege J. u. 1.) üzemel egy kizárólag bio minősítésű hústermékeket kínáló üzlet. Azt is felkutattam, hogy van egy spéci szalámikészítő mester, aki a hortobágyi biohúsokból bio minőségű csemegepaprika, fokhagyma, bors, nádcukor és konyhasó hozzáadásával, valamint bükkfával történő hidegfüstölést és szárításos érlelést alkalmazva olyat alkot, mint senki más. Na azért erre kíváncsi vagyok!

A biocuccok sora azonban nem ér véget a fentiekkel. Ugyancsak Hortobágyon üzemel a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. amely egy állami kézben lévő vállalat. Nem nehéz kitalálni, hogy ők halászattal foglalkoznak, de annak teljes vertikumával: a szaporítástól az ivadéknevelésen át a piaci hal megtermeléséig és részbeni feldolgozásáig. Ami viszont a legérdekesebb, hogy a honi halágazatban egyedülálló módon, biogazdálkodást folytatnak – antibiotikum és vegyszer mentes, homeopátiás módszereken alapuló saját tartástechnológiával. Így érik el azt a minőséget, hogy az amurt, a busát és ragadozó halaikat biotermékként lehet értékesíteni. Mi imádjuk a halat, pláne a jó ízűt. Még egy ok, hogy menjünk! Már csak az a kérdés, hogy mikor. Az október 13-i hétvégét lőttük be, több okból. Ekkor lesz a Lehalászás Ünnep, ahol mindent megmutatnak a látogatóknak, amit érdemes tudni a hortobágyi biohalról, a tenyésztésükről, a technológiáról.

Ráadásul ekkor van a daruvonulás csúcsa is Hortobágyon, amelyre szakvezetett túrákat is szerveznek. Állítólag több tízezer madár van ilyenkor Hortobágyon, akik nem akármilyen „pávatáncot" lejtenek. Már csak a távcsövemet kell előkeresni. Igaz színházi, de hátha hasznát veszem.

Ha marad időnk a „Csárdák útja" programot  is megnézzük majd (szerk.: az erről szóló cikkünk itt olvasható),  amely a Hortobágyi Nemzeti Parkban az egykori Debrecen és Pest közötti állathajtó, kereskedelmi és postaútként is jelentős Sóúton vezeti végig a látogatókat, három helyszínen bemutatva a Hortobágy környéki csárdák életét

Szálláshelyet is választottam már, azt hiszem ezt nekünk találták ki: Ökotúra Vendégház.

A feleségem „találata" és kérése, hogy majd hazafelé „ugorjunk be" Rózsa Péter biogazdához, mert „amit ott művelnek az egy csoda". Hát ezen ne múljon, ugorjunk.

Türelmetlenül várva az október 12-i indulást, mindenkinek szép napot, kellemes kirándulásokat kívánok. Hortobágyon vagy bárhol a nagyvilágban!