Madarásztúrák a Tisza-tónál

A Tisza-tó az európai madárvonulások fontos állomása, mely áprilistól késő őszig tartogat látnivalókat az ornitológusoknak. A Madárrezervátumba induló csónakos túrákon az átlagos tudással, felkészültséggel rendelkező természetkedvelők is garantált élményt kapnak a felkészült túravezetők közreműködésével.

A Tisza-tó fontos szerepet tölt be a madarak életében, ugyanis a tó fészkelő-, táplálkozó- és pihenőhelyként szolgál több mint 200 faj számára. Mindenkinek ajánljuk, hogy vegyen részt egy madármegfigyelő túrán, melyre legjobb időszak egy júliusi, augusztusi, vagy éppen szeptemberi hajnal.

Túránk során különleges életképet láthatunk: a tuskó tetején mozdulatlanul lesben álló szürkegémet, mely a következő pillanatban már egy – a napfényben csillogó – halat tart a csőrében. A nádas széléről néha ki-ki merészkedő vízityúkot vagy még ritkább rokonait, a vízi csibéket. A fehér tündérrózsa levelén fészkelő, a közelben járó csónakokat harciasan támadó fattyúszerkőt, mely legképletesebben a fecske és a sirály keresztezéseként mutatható be. Az elhaladó csónak hullámai hatására ringatózó ágas békabuzogányt, melynek termése valóban a középkori fegyver másolata. Túránkon láthatunk még kárókatonákat és sokkal ritkább „kistestvérüket", a kis kárókatonákat, nagykócsagokat, bakcsókat, vagy július közepétől a Tisza-tó legszebb gémféléjét, az üstökös gémet. Különleges élmény az öblítőcsatorna vize fölött látni elillanni a „repülő drágakövet", azaz a Tisza- tó legszínpompásabb madarát, a jégmadarat.

A túrákon a madarak védelme érdekében egy fontos szabályt be kell tartanunk: a fészektelepek csak 200 m távolságig közelíthetők meg, de nincs is szükség a zavarásukra, mert táplálkozás közben sokkal jobban megfigyelhetők a madarak.

Aki igazi madártömegeket szeretne látni, az az első nagy hidegfrontok bejövetele után, november-december táján látogasson el a Tisza-tóra, ilyenkor figyelhetők meg a téli vízszintre beállított tó iszapos medrében, sekélyvizein pihenő, táplálkozó ludak és récék ezrei.