Egy cseppnyi Magyarország

Egy pillanatnyi hangulat, egy szín, egy illat, egy porladó kő, a szabadtűzön főtt étel íze, egy pohár bor gyöngyöző emléke felidézheti a Vértes varázsát.

A Vértes szűken vett területe – a Dunántúli-középhegység 314 km2 nagyságú része – a Bakony és a Gerecse között terül el a Velencei-hegység és a Velencei-tó szomszédságában. A Vértes, mint tájegység magába foglalja a 3-400 m magas hegységet és az azt körülvevő pusztákat, réteket. A síkság és a hegység találkozásában rendkívül változatos domborzati viszonyok és klímahatások eredményeként ritka, gazdag élővilág figyelhető meg. A hófehér dolomittömbök tagolta hegyoldalak déli peremét szubmediterrán klímaviszonyok mellett sziklagyepek és karsztbokorerdők borítják, míg a völgyek északi oldalán magashegységet idéző alhavasi jellegű növényritkaságok rejtőznek. Ősszel a déli Vértesben a kivillanó fehér sziklákat díszítő, sokak szerint a kanadai indián nyarat idéző színpompában, a cserszömörce sokszínű lombszíneződésében gyönyörködhet az idelátogató. Mindenkinek ajánljuk a Haraszt-hegyi tanösvény bejárását, amely a Vértes leglátványosabb, 3,5 km hosszú körútvonala. 7 állomásán a dolomithegység erősen szabdalt felszínén, változó klímaviszonyain és különböző talajtípusain, a szélsőséges viszonyokhoz alkalmazkodott, ritka fajokban bővelkedő növényzettel és állatvilággal, valamint földtani érdekességekkel ismerkedhetünk meg.

A Vértes ragadozó- és vízimadár állománya Európa-hírű. A szurdokvölgyek és a hegylábi vidék ürgés legelői fölött gyakran kering a levegő óriása, a parlagi sas, a sebesen vadászó kerecsensólyom, vagy a zsákmányára szitálva leső kígyászölyv. Innen néhány lépésre sík, Hortobágyot idéző nap perzselte táj tárul a szemünk elé. Láp- és mocsárrétek hatalmas madárcsapatokkal, száraz füves puszták tavaszi virágtengerekkel nyújtóznak a messzeségbe. A gémeskút közelében a magyar szürkemarha gulya képe lebeg, és az izzó forróságban időnként tükröt tart a tájra a délibáb. Ha Ön egy felejthetetlen élményt szeretne szerezni, akkor látogasson el Pusztai Állatparkunkba, ahol az ősi háziállatainkat (parlagi szamár, mangalica, ló, racka juh, szürkemarha) természetes környezetükben, a vadon élő állatokkal szoros közösségben együtt mutatjuk be. Autóját biztonságosan hátrahagyva, egy időutazásra invitáljuk, ahol lehetőség van gyalogosan, kerékpárral, pusztabusszal bejárni a Pusztai Állatparkot és kirándulást tenni a kiépített útvonalakon, megismerve a Zámolyi-medence változatos élővilágát. Utunk során találkozunk a több mint 600 példányból álló méltóságteljesen legelésző szilaj szürkemarha-gulyával, a sárfürdőző, kíváncsiskodó bivalyokkal, vágtató lovakkal, simogatásra vágyó szamarakkal, kecskékkel és megismerhetjük az egykori tanyák, majorságok többi élőlényét, hangulatát, bepillanthatunk mindennapi életükbe.

Mintha a magyar tájak mind adtak volna magukból egy kicsit, hogy itt együtt lehessen minden érték és szépség, amit a természet alkotott.

A Vértes vadban gazdag erdei, forrásai már évezredekkel ezelőtt otthont és megélhetést nyújtottak elődeink számára, akik kultúrtörténeti emlékek sokaságát hagyták örökül az utókorra. A Vértes a középkorban a magyar királyok kedvelt vadászterülete volt, az erdők az idelátogatók számára ma is vonzó vadászterületet, kirándulóhelyeket rejtenek. Ilyenek például Csókakő és a Várgesztesi vár, a védett műemlékfalu, Vérteskozma, a Vértesszentkereszten  található gótikus stílusban épült bencés rendi apátság romjai, vagy a kamalduli szerzetesek Közép-Európában egyedülálló egykori rezidenciája Majkon. A vidék nagy része a híres, gazdag Esterházy család birtokaihoz tartozott, így a barokk és klasszicista stílust idéző kastélyok, templomok, szobrok és számos más emlék szinte minden településen felidézik az elmúlt korok hangulatát.

Vértesi Natúrpark Látogatóközpont