Ősök keze nyomán

A beregi táj mesterei az egyedülálló keresztszemes hímzést fejlesztették tökélyre, Tarpán hagyományosan tulipán- és szegfűmintás hímzéseket készítenek, míg Paszabon virág- és halmintás kézimunkákat alkotnak. Rétköz a háziszőtteséről híres, Beregdarócon a kenderfeldolgozás mestersége különleges. A tiszaháti és az erdőháti templomok festett mennyezetei is a népi művészet mesterpéldái.

A Hajdúság gazdag népi iparművészettel büszkélkedhet. Messze földön híres a nádudvari fekete kerámia, melyet lefojtott, füstös kemencében égetnek ki, így nyeri el különleges fekete színét. E tudás őrzői a nádudvari Fazekas család tagjai és más helybeli fazekasok, a fekete kerámiákat a helyi Fazekasházban meg is lehet csodálni. Jellegzetes a hajdúsági fehér- és a szűrrátétes hímzés, melynek főként Debrecen és Derecske térségében ma is sok mestere van. Szalmafonó művészetéről híres Hajdúnánás, a mesterség fogásait az Aranyszalma alkotóház mutatja be. Balmazújvároson a kézi készítésű, nemez alapanyagú pásztorkalapok készítésének hagyományos fortélyait őrzi a Mihalkó család, a népművészeti alkotóházban és műhelyben lehet ismerkedni e régi mesterséggel. Hajdúböszörményben nagy múltja van a szíjgyártásnak és a mézeskalács-készítésnek, ez utóbbinak több száz éves hagyományai élnek Debrecenben is.

A furtai fehérhímzés a bihari asszonyok keze munkáját dicséri hosszú idők óta. Hajdú-Biharban a népi kézműves hagyományokat több műhely, alkotóház ápolja, egyik legfontosabb ezek közül a debreceni Tímárház. A hímzés Nagykunságon, Túrkeve környékén kialakult sajátos változata a kunhímzés, melynek virágmintás szélhímzései főleg párnavégeken, terítőkön láthatók. A Jászságban jött létre a szűcshímzés, ehhez egykoron a hosszú szőrű juhok bőrét használták.

A kunok és a jászok földjén egyaránt kedveltek a kézi készítésű, szépen vésett fabútorok, Törökszentmiklós a szalmafonás Jász-Nagykun-Szolnok megyei központja, míg a Tisza- Zagyva-Körös folyók mentén a fonottbútor-készítés és a kosárfonás művészei alkotnak remekeket, ezek alapanyaga helyben termett gyékény és fűzfavessző.

Egykor nélkülözhetetlen volt a mindennapokhoz a kovácsmesterek munkája, ma már kevés kovácsműhely található az Alföldön.  A nagykunsági hagyományokat őrző, karcagi házoromdíszek, kovácsoltvas kapuk éppúgy az itteni kovácsmesterség gyöngyszemei, mint az alföldi temetők sírrácsai.

A régióban a népi fazekasság központja Mezőtúr. Jellegzetes színvilágáról, az okkersárga alapon vörös, zöld és fehér mintájú díszítésről könnyen felismerhető a túri fazekasság minden remeke. Többnyire korsókon, tálakon, tányérokon, kancsókon vagy kulacsokon látható e hagyományos stílus. Történetét a Túri Fazekas Múzeum mutatja be, kiemelkedő képviselője a túri fazekasságnak a Badár-dinasztia. Badár Balázst "cserépcsoda-korsók" alkotójának nevezte Móricz Zsigmond, s szintén ő volt az, aki fölvetette, hogy miért nincs múzeuma a helyi kézműves mesterembereknek.