Csónaktúra a Tisza-tavi Madárrezervátumban

Korán kelés, morotva, gémfélék és kormoránok, Tisza-tavi őserdő, sulyom, patakok és erek. Izgalmas látnivalókban bővelkedő és még is csendes-lassú közegben indultunk hajnali madárles túrára a Tisza-tavon, méghozzá "a hídon túlra"...

4 óra 15 perc, ébresztő!

Elsőre megbánással vegyes érzések fogják el az embert, hogy miért is vállalta ezt az egészet, de ilyenkor már nincs visszaút, indulás. Reggel 6 után pár perccel már csónakban ülve vártuk, hogy túravezetőnk megmutassa nekünk a tó legrejtettebb kincseit. Poroszló egyik kikötőjéből indultunk, arra amerre a turisták mindig vágynak: "a hídon túlra". A hídon túl ugyanis már a Tisza-tavi Madárrezervátum területe található, amely a Hortobágyi Nemzeti Park felügyelete alá tartozik, így szigorúan védett természeti érték.

Irány a tó legszebb része

Ehhez semmi kétség nem férhet. Mint ahogyan ahhoz sem, hogy ilyenkor a legszebb.
A végtelennek tűnő sulyom-mezőkön keresztülvágva jutottunk el első állomásunkra, ez volt a Szartos. Rögtön az elején egy nem hétköznapi élményben volt részünk: egy közepes méretű Balin ugrott be a csónakba nemes egyszerűséggel, nem kis meglepődést okozva. Természetesen visszaengedtük. Ami ezután következett az maga az áll-leesés és megdöbbenés.  Túravezetőnk benavigált a Tisza-tavi őserdőbe, a csónakban ülők által egyszerűen csak "Amazonas"-nak aposztrofált helyre, ami valóban egy izgalmas kalandfilm részletére emlékeztetett.

Morotva:  mint egy  jól megtermett búrkifli

Miután mindezen átjutottunk sikerrel és elakadás nélkül, máris a Nagy-morotva patkó alakú vizeire eveztünk, amiről tényleg egy jó nagy búrkifli jut az ember eszébe. A Nagy-morotva egyébként az ide vezető úttal ellentétben meglepően nyugis hely, egy-két bakcsó pingvinné meredve kuksol a nád tövében, időnként elhúz a fejünk fölött egy szürke gém, igazi Nirvana a városi léleknek. Ekkor fokoztunk megint az izgalmakat kicsit és áthajóztunk a Háromágra. Átjutni jobbhíján egy szűk - épp egy csónaknyi - szakaszon lehetett, a belógó növényzet miatt pedig leginkább egy napszámos szüretelő bagászra hasonlítottunk a folyamatos hajlongás miatt. A Háromág cseppetsem meglepő módon a három ágáról kapta a nevét, ahol azonban nem sok időt töltöttünk, mert túlságosan hínárosnak és sulymosnak bizonyult.

Ennyi madár márpedig nincs!

Elindultunk visszafelé, közben persze gondosan figyelve az útközben belibbenő madarakat. Aztán a hatodik gémfélénél és összességében a 18. madárfajnál úgy döntöttem feladom és megemelem a kalapom a túravezetők előtt. Ennyi madárfajt megjegyezni, sőt mi több reptében felismerni, nem egyszerű feladat. Visszafelé még megnéztük merre van a Tiszavalki-medence, a Nyárád-ér és az Apota, majd elindultunk ténylegesen Poroszló irányába, az Eger-patak medre mellett. Nagy tanulság volt számomra a túrából, hogy a Tisza-tó egy mesterséges tó lévén okozhat csúnya meglepetéseket - például a letarolt erdők maradványai sok helyen nagyon veszélyessé tehetik az utunkat, a víz alatt megbújó tuskók miatt. Ugyanígy a sulyommal sem szabad viccelni, hiszen nem csak érett formában okozhat bosszúságot a strandolóknak ha belelépnek, hanem a csónakmotor működését is képes korlátozni.

Három órányi csónaktúra után végül megérkeztünk Poroszlóra, nem mindennapi élményekkel gazdagodva. Ha egy mód van rá visszatérek ide, akár családostól is, mert ilyet máshol nem látni. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését, igyekezzen felvenni a kapcsolatot valamelyik kikötővel, ahol szakképzett túravezetők is segítik a túrát.