Ahol a túzok lépeget: Dévaványa

A Hortobágy kistestvérének tartott Dévaványai-Ecsegi Puszták színei és illata vonzzák ide a látogatókat határon innen és túlról. Nem beszélve a túzokról, mely tudjuk, hogy lépeget. De hogy!?

1.NAP – A város felfedezése

A szálláshely elfoglalása után nyakunkba vesszük a települést, amely ugyan kisméretű, mégis számos meglepetést tartogat. Elsőként ismerjük meg dióhéjban Dévaványa történelmét:

Habár a Sárréten vagyunk, a település vonásaiban és az itt élő lakosság mentalitásában, sőt a gasztronómiában is inkább a Nagykunság népének hagyományai tükröződnek.. Az egykoron folyó vizekkel és mocsarakkal szabdalt vidék gazdag megélhetést biztosított az itt élőknek, ugyanakkor természetes gátat szabott az ellenségnek. A szigeteken elterülő településről hajóval közlekedtek, akár egészen Nagyváradig. A folyószabályozás időszaka után a terület lecsapolásával indult meg a vidék mai képének kialakulása.

 „Innestől fogva mindent tudunk, induljuk hát el!" – mondaná bármelyik helyi idegenvezető:

A várost már messziről megismerni templomtornyairól, habár a környékbelieknek ez a látvány megszokott, az ideérkezők mégis elképedve veszik észre, milyen hatalmas „Isten háza". Az 1887-ben, neoklasszicista stílusban épül református templom ugyanis 63 méter magas, ez csupán  33 méterrel alacsonyabb a budapesti Szent István-bazilikánál. A templom tornyából szép időben a Bihari-hegységig ellátni. A plébános úr készséggel segít, hogy élvezhessük a kilátást, vigyázat, a 150 lépcsőfokot viszont magunknak kell megmászni!. A város parkja felett magasodó másik, későbarokk templom pedig a katolikus gyülekezet temploma, amelyet 1908-ban avattak fel. Aki többet szeretne megtudni a környékről és az itt élők hagyományairól, az okvetlenül látogassa meg a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteményt, ahol például a Török hódoltság idejéből megmaradt oromdíszeket is megcsodálhatjuk. Hasonló oromdísz díszíti a református templom tetejét is, amelyen egy kakas őrzi a város nyugalmát és lakóit. A Múzeumbarátok körének vagy az alapfokú művészeti iskola tagjai szívesen mesélnek a legendákról, sőt a dévaványai csárdás lépéseit is elsajátíthatjuk segítségükkel.

TIPP! Ha igazán jó fotót akarunk készíteni, akkor a park közepén található kör alakú teret keressük meg.

Városnézés után pedig ejtőzzünk a strandfürdőben, ahol nem csak nyáron frissülhetünk fel, ugyanis a hidegvizű, feszített víztükrű medencéin kívül egy beltéri és két kültéri termálmedencét is találunk, a gyógyászati és rekreációs szolgáltatásokról nem is beszélve. Ugyanitt bungalót is bérelhetünk!

Vadászok figyelem! A település turizmusában jelentős szerepet tölt be a vadászturizmus, ugyanis a térségben jelentős apróvad él. Ezzel kapcsolatosan a Dévaványai Vadásztársaság nyújt további információkat.

2.NAP – Váljunk helybélivé!

A helyiek vendégszeretete azonnal megmutatkozik, amint végigsétálunk a városi rendezvényeken, amelyek közül az egyik épp a Szent Mihály napi hétvégére esik, ez a Betakarítási ünnep. Hagyományok szerint ekkortájt takarítják be a kukoricát és a kiskertek terméseit, azok közül is nagy mennyiségben a tököt. Hogy miért fontos ez? A térségben tudvalevő, hogy e településen élnek a „sülttökösök", ha ki kellene emelnünk egy ételt, ami egybeforrna Dévaványa nevével, az a sült tök és annak számos variációja: sülttökleves, sülttökfőzelék, sülttökkrém, és maga a sült tök lenne. Ezt és számos más helyi terméket – különféle pálinkákat, zöldségkrémeket, sajtokat – megkóstolhatnak az ideérkezők szombaton és vasárnap a kirakodóvásáron.

Még régebbi történelmi korba cseppenhetünk vissza, ha a kuruc portya idején látogatunk Ványára. Ekkor harcászati bemutatók, hagyományőrőz műsorok és kuruc-kori ételek fogadják a nagyérdeműt.   Két bográcsocs birkapörkölt között viszont látogassunk el a Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpontjába.

A. A szikes tavak, kiöntések nádasaibanbakcsók, gémek és más vízi madarak figyelhetik léptünket. A tanösvény végén zsombékon keresztül vezet utunk, ahol ha nem vagyunk elég óvatosak, könnyen elmerülhetünk. Így értjük csak meg igazán, mit élhettek át korábban azok, akik nem ismerték eme vizenyős területet.

De mielőtt elindulnánk a tanösvényen a kilátóig, ahonnan északi irányba láthatjuk az 1975-ben alapított túzokvédelmi állomást, tegyünk egy kört a látogatóközpontban, ahol a környék élővilágát és kézműves hagyományait is megismerhetjük. Sőt, beletúrhatunk a rackák rendetlen szőrébe vagy megsimogathatjuk a kecskéket, a csacsit, vagy a szabadban legelésző pónikat. A posta galambok, baromfiak és mangalica malacok mellett Mátyás madarát, a hollót is közelünkben érezhetjük, a bivalyokat és szürke marhákat azonban csak távolról vehetjük szemügyre. Egy elkerített területen a túzokkal is találkozhatunk, aki ékes járásával igencsak kitűnik pusztai madártársai közül.

3.NAP – Lóra, drótszamárra fel!

Egy jó alföldi reggeli után pattanjunk nyeregbe! A már jól ismert Réhelyi Látogatóközpontban van lehetőségünk kerékpárokat bérelni, de aki lovagolni szeretne, az is számos lehetőség közül választhat. Habár a látogatóközpontban nincs lehetőségünk lovagolni, mégis forduljunk bizalommal a munkatársak segítségéért. A településkörnyéki tanyavilág szinte mindegyikén találunk lehetőséget lovagolásra, de akár lovaskocsizásra is, ezek felkeresésében szívesen segítenek. Kerékpárral pedig négy útvonal közül is választhatunk a nemzeti park területén, amelyek a maguk nemében más-más különlegességet tartogatnak.

TIPP! Mindig kérjük a nemzeti park munkatársának tanácsát a kiválasztott útvonallal kapcsolatban, ugyanis a szikes talaj veszélyes is lehet, esős időszak után előfordulhat, hogy látszólag száraz talajon vezet utunk, azonban ennek csak a felszíne szárad meg, könnyen beragadhatunk! A vidéken élők nem véletlen hívják vendégmarasztaló sárnak.