Fergeteges téli fesztivál

Az UNESCO Kulturális Világörökség listán is szereplő sokác téltemető hagyományt sokan hiszik egyhetes turisztikai látványosságnak. Holott, ez a mohácsiak életének, mindennapjainak része: busónak lenni életforma.

A városban a mai napig több mint 40 busó közösség működik. Ezek tagjai rokoni, baráti szállal kötődnek egymáshoz, egész évben felemlegetve a korábbi közös busó élményeket, és készülődve a következő nagy, közös télbúcsúztató felvonulásra a farsangi időszak közeledtével. Nem csoda, ha a legények türelmetlenül várják, hogy férfivá érjenek, és teljes ranggal beléphessenek a közösségbe, melybe beleszülettek. Míg nem serken a bajuszuk, szakálluk, addig csak „szerencsétlen jankelék" lehetnek.

Ezeken a felvonulásokon mindenki kitesz magáért, ami nem kevesebbet jelent, mint egy héten keresztül nem alvást, mulatást, úgy, hogy közben a kívülállóknak is átadják azokat a féktelen, ősi energiákat, melyek a maszk és a bárányszőr felöltésével egy férfi közösségben felszabadulnak. Bizony, vaskos jelenetek tanúi is lehetünk ilyenkor: két vagy több busó közrefog egy lányt, kiragad társaságából, és eltáncolja azt, amit virágnyelven testi szerelemnek hívnánk. De nem ritka, hogy a maszkok vizet lövellnek a bámészkodókra, vagy hangos kereplőikkel késztetik őket egyszerre riadalomra és mosolyra. Maguk a maszkok külön figyelmet érdemelnek. Ezeket mindenki maga faragja, vagy saját tervei szerint faragtatja, így nincs két egyforma közöttük. Egyetlen közös elvárás tőlük, hogy a busómaszk ne legyen sem bohóc, sem szörny.

A busó közösségek között egyfajta versengés is folyik; egymást túlszárnyalva mutatják meg, milyen az igazi virtus. Akit azonban mindannyian tisztelnek, az a busók busója, a hierarchia csúcsán álló legidősebb, legtekintélyesebb busó. (További információ: www.mohacsibusojaras.hu)