Boly, Sárköz és lovasíjászat

A Hungarikum Bizottság 2013. január 31-i ülésén elfogadta a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét, amely több turisztikai szempontból is érdekes attrakciót, terméket is tartalmaz. A régióban az Emmausz Bólyban, húsvéthétfői népszokás, a Sárköz népművészet: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet és a Kassai-féle lovasíjász módszer érdemelte kie ezt a címet.

Emmausz Bólyban. Húsvéthétfői népszokás

A húsvéthétfői Emmausz-járás több mint 100 évre visszanyúló, bibliai gyökerű, német nemzetiséghez kapcsolódó szokás, amely a mai napig aktívan él a városkában. Húsvéthétfőn a délelőtti kálvária-dombi szentmise után megtelnek a bólyi pincefalu présházai. A családok, baráti társaságok meghívásra érkeznek, de sokan több helyre is betérnek, látogatják egymást. A pincegazdák az úton arra járó ismerősöket is behívják asztalukhoz. Az együttlét lényege a társas étkezés (a húsvéti ételek és a pincegazda kínálta borok ünnepi hangulatban, de kötetlen formában való közös elfogyasztása), a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt megmozgató szabadtéri játékok. Énekszótól, zenétől, nevetéstől, beszélgetéstől hangosak a pincesorok. Mindez a kölcsönös ismerkedésre, a közösségi kapcsolatok megerősítésére, vagy újak kialakítására ad alkalmat az ünnep kereteiben, kimondatlanul is szimbolizálva a bibliai emmausz-történet lényegét: meghívlak asztalomhoz, hogy megtudd, ki vagyok. A Bólyba az 1700-as években betelepült svábság (akkor az összlakosság 90-át alkották) által kialakított szokást mára az egész város magáénak érzi, és egyaránt éltetik a II. világháború után betelepített felvidéki magyarság és a rendszerváltás után pincetulajdonossá váló, bólyi gyökerekkel nem rendelkező Németországból érkező családok is.

 

Sárköz népműészet: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet

Sárköz sajátos, gazdag népművészetének kialakulása az itt élő református lakosság 19. századi Duna-szabályozást követő ármentesítése után bekövetkező gyors meggazdagodásának egyenes következménye. A jellegzetes szőttes- és hímzéskultúra, a gyöngygallér, a színes, nemes anyagokból álló viselet, az ahhoz tartozó kiegészítők - a gabóca csipke, a tornyosbársony - a nyelvjárás és a tájegységre jellemző népdalok és táncok együttesen határozzák meg a sárköziek kulturális önazonosságát. Mindez manapság a Sárközi Lakodalom elnevezésű rendezvényen jelenik meg egyszerre, így a program a sárközi népművészet és folklór átadásának, továbbélésének, láthatóvá válásának jó alkalma. A ma élő és alkotó sárközi kézművesek (többségében a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagjai), hagyományőrző egyesületekben tömörülő néptáncosok, népdalénekesek, népzenészek a hagyományok életben tartói és továbbadói.
Az átörökítés folyamatában jelentős szerepet vállalnak az oktatási intézmények. Pedagógiai programjaikban kiemelt óraszámban szerepelnek a sárközi hagyományok.

 

Kassai-féle lovasíjász módszer

A „Kassai-féle lovasíjász módszer" egy világszerte elterjedt hagyományőrző, sport és szabadidős tevékenység kidolgozott rendszere. Kassai Lajos a IX-X. századi magyar harcművészetre alapozva két évtizedes kísérletezés és edzés eredményeként fejlesztette ki a lovasíjászat modernkori szabályrendszerét és edzésmódszerét, amelyben fontos elem volt a történelmi hagyományok kutatása, feltárása, és átültetése a mai körülmények közé. A módszer lényege az ember és a ló egységes képzési rendjében, az edzések szigorú rendszerében, a vizsgák és versenyek szabályzat szerinti lebonyolításában fogalmazható meg. Fontos eleme a közösségépítés, amely táborok, nyílt napok, versenyek, bemutatók, élő történelemórák, nemzetközi edzőtáborok tartásában és Magyarország nemzetközi képviseletében nyilvánul meg. A lovasíjásznak tudnia kell meghatározott távolságon belül vágtató lóról előre, oldalra és hátra minél több és pontosabb lövést leadni. A lovassportok között egyedülállóan a lovak és a versenyzők utaztatása nélkül, eltérő időben és helyen versenyezhetnek bárhol a világon. A magas színvonalú képzést komoly elméleti és gyakorlati tudással rendelkező tanárok biztosítják. Kassai Lajos napjainkban 16 országban tanít. A technikai tudás és a tapasztalat átadása mellett jelentős hangsúlyt helyez a hagyományok ápolására, a természet és az ember közötti egyensúly fenntartására, az emberi tudat, lélek és szemlélet formálására. A módszer terjesztésében a világszervezet több mint kétszáz tagja egyesületekbe (kánságokba, törzsekbe) szerveződve vesz részt. Életük középpontja a lovasíjászat. A lovaglással szorosan kapcsolódnak a természethez, az íjászattal önismeretüket fejlesztik. A Kassai-féle lovasíjász módszer olyan tudást, tapasztalatot és életmódot örökít át a 21. század emberére, amely alkalmas arra, hogy a modern korban természetközeli élményt nyújtson, és belső egyensúlyt teremtsen.