Kalocsa és Kiskunhalas

Élő hagyományok Kalocsa kulturális terében: hímzés, viselet, pingálás, tánc

A tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás messze földön ismert, és gyakran magával a magyar népművészettel azonosítják. Ez a művészeti ág/tevékenység a Kalocsa 18–19. századi határában kialakult falvak: Drágszél, Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár, Újtelek, és a hozzájuk tartozó településrészek hagyományos paraszti kultúrájának sajátos eleme. A jellegzetes nyelvjárása, népművészete, katolikus vallása által jól körülhatárolható, földrajzilag a Kalocsai Sárköznek nevezett régióban élő néprajzi csoportot potának nevezik a környező falvak lakói. A ma is alkotó író-, pingáló- és hímzőasszonyok a kalocsai népművészet hordozói és életben tartói. A hagyományőrző csoportok, a néptánc együttesek, a múzeum, a népművészeti ház e jellegzetes kultúra, a népművészet által meghatározott kalocsai identitás őrzői. Kalocsa és valamikori szállásainak lakói elkötelezettek népművészetük iránt. Számos alkalmat teremtenek viseletük, táncaik bemutatására (Szent Iván éji Mulatság, Duna menti Folklórfesztivál, Kalocsai Paprika Napok, falunapok, szüreti bálok). Ezeken az eseményeken a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig mindenki részt vesz, így egyben jó alkalmak a kultúra átörökíthető elemeinek továbbadására. A városban nagy szerepet kap az iskolai és a művészeti oktatás kereteiben zajló hagyományápolás.

A halasi csipkevarrás élő hagyománya

Kiskunhalason – egyedül az országban – több mint 100 éves hagyománya van a halasi csipke varrásának. 1902-ben indította világhódító útjára a megálmodója, Dékáni Árpád ifjú rajztanár és Markovics Mária, a fehérneművarrónő, akiknek a halasi csipke varrásának semmihez sem hasonlítható módszerét köszönhetjük. A halasi csipke elkészítése roppant aprólékos, időigényes, száz százalékos kézimunka, amely hófehér és leheletfinom cérnával, és a szinte láthatatlan tűvel történik. Készítésének titkát csak a beavatottak, a halasi csipkevarrók ismerik, akik száma a kezdetektől (80–100 fő) napjainkig (11 fő) nagyon változó volt. A halasi csipke hivatalos védjegye 1935 óta a három egymáson keresztbe fektetett hal, amely még a legkisebb (2–3 cm-es) csipkében is megtalálható. A halasi csipkék mind a mai napig is az évszázados tervek alapján, az eredeti motívumok és öltésminták felhasználásával készülnek a halasiak és a magyar iparművészet dicsőségére.